Thursday, August 6

hit, remény, gyűlölet

egyre csak tépelődöm, fogalmazom magamban a szavakat, próbálom értelmes, összefüggő mondatokká alakítani, amit leginkább csak érzek, vagy érezni vélek. egész megdöbbentő, hány ember ugrott fejest a legszebb uszító és gyűlöletkeltő kampányba. különösen megsüvegelendő, hány önmagát igényes, kulturált kereszténynek sikerül hetekig szörfölni a gyűlölet hullámain.
elkeserítő, ám nem meglepő.
azért működhet és működik a magyar társadalom számára a történelmi múlt tetszőleges átírása és szépítgetése, mert nem beszélünk a megtörtént dolgokról. például nem beszélünk a 18.század első felében történt betelepítésekről - pl: jászok, svábok, tótok (szlovákok) - nem beszélünk a 19.századi népmozgásokról és a 20.században történt kényszerű vándorlásokról, deportálásokról sem.
ugyanígy nem rémlik 1956 szelleme sem, ahogy Traiskirchen felé többszázezer magyar kelt át.
és egy szót sem említünk a jugoszláv háború elől menekülőkről - pedig ez 20 éve történt és szemtanúi lehettünk egy újabb borzalomnak.
a kerítésállítás pedig szépen illeszkedik abba az erkölcsi zuhanásba, amit ez a szerencsétlen ország megél. semmi jelentősége nincs egy kerítésnek, hiszen a spanyol, görög és bolgár rácsokon is simán túljut, akinek van rá pénze. viszont morálisan nem is kerülhetnénk mélyebbre attól, ahol 1989ben álltunk. ha nem rémlene: akkor Hegyeshalomnál vágták át a drótokat.

a kiváló és feddhetetlen erkölcsű keresztényeket ez mind gecire nem érdekli. a fő, hogy lehessen kibe törölni a saras martenst, pláne, ha ezt ráadásul kiszolgáltatott arcokba lehet. hiszen így a legegyszerűbb.

mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Máté 25:35

hátha némi fény gyúl a sötét agyakban.
nem, nem kell befogadni senkit. nem kell szeretni sem. de emberként elvárható, hogy emberként viselkedek mással - úgy, ahogy elvárom, hogy velem is tegyék.

No comments:

Post a Comment