mit fahrrad nach wien

és kiérkezett hozzám bicajom, lent csücsül a tárolóban, egyből két abus lakattal megnehezítve bárki életét. nem olyan egyszerű ám biciklit pestről bécsbe szállítani: még a máv déli pályaudvari jegypénztárában sem tudták kezelni ezt a kérést elsőre. a belföldi pénztár szerint ez a nemzetközi pénztár feladata, a nemzetközi szerint a bp-győr belföldi (ez logikus), ám a győr-bécs euroregio vonat, tehát arra ő adja ki a jegyet. így is történt. személyvonattal tehát kerek 4 órás menetidővel és győri átszállással lehet bécsbe jutni - biciklivel.
győrben már a magyar kaller is osztráknak nézett, németül igyekezett szót érteni velem - erre persze lefagytam ott helyben. az euroregio vonaton kurvára hiányoznak a bicaj piktogramok, ember legyen a talpán aki először rájön, hol tárolhatja a szerelvényen a cangát.
már a második percben éreztem, minden vesződséget - és tulajdonképp nem komolyat - megért idehozni a bicajt. a teljesen szétvert és újjáépítés alatti Südbahnhof peronjáról még így is leszállás nélkül nyeregben ki lehet kerekezni az utcáig. majd hazáig összesen 50 métert tettem meg kerékpárút nélkül, egyébként végig jelzett kerékpárúton tekertem. más léptékek és más hálózat. bár pesten is lehetne hasonló, csak nem sárga pemzlivel kéne csíkot húzni járdákon.

annyira felbátorodtam ezen, hogy nekiestem a Gürtelradweg-nek. ez a Gürtelen (meglepő) kíséri végig az U6 vonalát. sikerült előbb még Döbling felé tekernem, a grinzingi leágazásig, azért ez egyből fickós volt. kis bicajom azért nagyon szépen vette az akadályt, mint kés a vajban. utána áttekertem a rhizhez, itt már elég fáradt voltam. azért fel kell vennem az itteni kerekes szokásokat, mert pesti (és abból is a finom) nyomulós stílusomat nem kedvelte itt pár srác. azért vannak kevéssé érthető helyzetek, pláne a turistás ring környékén, de ezt türelemmel kell kezelni. holnap lehet, kinézek észak felé, Nußdorf és Klosterburg irányába. hiszen már a harmadáig most eltekertem véletlenül. persze holnap mosni is kéne, először a házi géppel.